Egy rövid békeidő után,
a tengelyhatalmak (magja: Németország, Olaszország, Japán) és a szövetséges
hatalmak (magja: Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Szovjetunió) újabb
háborúba kezdtek. Ekkor Németország élén egy új vezető, Adolf Hitler állt.
Erről a férfiről és tevékenységeiről mindenki tanult, vagy tanulni fog. Fajelméletével
támasztható alá legjobban a német koncentrációs táborok miértje.
„Miért hozták létre?
Miért öltek meg ennyi embert?” Kérdeztem naivan kisebb koromban Apukámtól, aki
csak ennyit felelt: „Drága gyermekem, ha
nagyobb leszel megérted.” Így is lett. Ebben az esszében leginkább saját
magam fel nem tett kérdéseire keresem a választ.
1939. szeptember 1-én
Németország megtámadta Lengyelországot, a legtöbb vélemény szerint ez a támadás
vezetett a II. világháború kitöréséhez.
A végtelennek tűnő
csaták már nem csak a katonák ügyességén vagy a megfelelő stratégián múlt,
hanem az eszközökön is. A fegyverek, a járművek sokat fejlődtek az I.
világháborúhoz képest. Gondoljunk csak a T-34-es harckocsira és a döntött
páncéljára, vagy akár a Tigris-re, amely talán a legerősebb tank volt, a vastag
páncélja és 88 mm-es lövege miatt. Azonban ne csak járművekben gondolkozzunk,
ott van a fegyverek fejlődése és nem utolsó sorban, az atombomba is.
A háború vége
Németország feltétel nélküli megadásával következett be 1945. május 8-án, de
teljesen Japán kapitulációjával ért
véget Ázsiában, 1945. szeptember 2-án.
„Tudomásukra
hozom, hogy ide nem szanatóriumba jöttek, hanem német koncentrációs táborba,
ahonnan csak a kéményen keresztül lehet kijutni. Akinek ez nem tetszik, azonnal
nekimehet a nagyfeszültségű árammal telített drótoknak. A szállítmánnyal
érkezett zsidók, ha vannak ilyenek, két hétig, a papok egy hónapig, a többiek 3
hónapig maradhatnak életben. Ennyi a joguk, semmi több”
Fritsch, Auschwitz I. SS-parancsnok
Az I. és II.
világháború nem kevés borzalmat tartogatott az akkor élőknek. Talán ezek közül
a legembertelenebbek a koncentrációs táborok voltak. Általános iskolában és
gimnáziumban is tanultam róla, hogy mi minden zajlott ott. De, kérdeztem én…
tudhatjuk biztosra, hogy mi történt ott?
Szerintem nem, azonban
a túlélők és a megmaradt dokumentációk alapján körvonalazódhat egy kép, hogy
mit is élhettek át ott az emberek.
Ezt az írásomat leginkább két túlélő,
Ota Kraus és Erich Kulka könyve nyomán írom.
Elsősorban azt
szeretném letisztázni, mi is volt Hitler fajelmélete és mi is az a
koncentrációs tábor.
Az előbbiről: Main
Kampf c. művét Hitler a sörpuccs utáni börtönben töltött évei alatt írta. Ebben
megfogalmazta világnézetét, politikai álláspontját és áttekintette eddigi
életét. A könyv a nácizmus ideológiai alapelve lett. Itt írta le a fajelméletét
is.
Szerinte a társadalom
működésének alapja a természeti törvényben rejlik. Ez azt jelenti, hogy létre
jöttek különböző fajok és a Teremtő távolról nézi, ahogy küzdenek egymással. A
természet a tiszta fajokat részesíti előnyben, míg a fajok keveredése rosszabb
minőséghez vezet.
Hitler szerint 3 féle
faj létezik. A kultúrateremtő, a kultúrahordozó és a kultúraromboló.
Kultúrateremtők kizárólag az árják lehetnek. Azt, hogy az árják pontosan kik,
azt Hitler nem írta le, de bizonyára elsősorban ide a németek tartoznak. Az
általuk teremtett kultúrát néhány más faj is tovább hordozhatja, ők a
kultúrahordozók. A kultúrarombolók leginkább a zsidók. A könyv az ők eredendő
bűneit részletezi.
Maga a koncentrációs
tábor egy állam lakosságának egy részének, illetve a meghódított országok
különböző népcsoportjainak elkülönítésére és fogva tartására létrehozott
büntetőtelep. A koncentrációs táborok egyik elődjének tekinthető az a
rezervátum is, amit az USA hadserege jelölt ki a cseroki indiánok részére az
amerikai-indián háború során.
Először a britek
állítottak fel ilyen táborokat, az angol-búr háborúk idején, de a történelem
során évezredekre visszamenőleg találhatunk forrásokat ilyen telepekről.
Concentration camp, ez volt a neve annak
a helynek, ahová az angolok összeterelték a civil búr lakosságot, leginkább a
nőket és a gyerekeket, hogy így kényszerítsék megadásra a búr harcosokat.
Konzentrationslager
Auschwitz – Birkenau
Auschwitz hallatára
kevesen tudnak helyes fogalmat alkotni, ugyanis Auschwitz egy egész konszern
volt. 3 főtáborból és 40-50 kisebb táborból állt. Ez volt a németek legnagyobb
megsemmisítő telepe. Krakkótól kb. 60 km-re, nyugatra helyezkedik el egy város
Oswiecim, innen kapta a nevét a tábor. A várost 1939-ben a német birodalomhoz
csatolták, és 1940-től számtalan tábort építettek fel a környékén. Ezek a
holokauszt előkészítésének fontos elemei voltak.
Mi is az a holokauszt?
A görög holokauszton szóból ered.
Jelentése teljesen elégő áldozat. A zsidók saját nyelvükön soának nevezték. A
II. világháborúban a nemzetiszocialista német kormány által tervezett és
irányított népírtás volt.
Az auschwitzi konszern
három főtáborból állt és Auschwitz I. koncentrációs tábor létesítésével
alapították 1940-ben.
· Auschwitz I:
a fő, irányító tábor. Ez volt a Gestapo központja. Illetve a német hadsereg
számára dolgozó gazdasági vállalat és hadiüzem.
· Auschwitz II; Birkenau:
Fő célja a gázkamrákban történő tömeges emberírtás.
Auschwitz III;Buna:
Monowicei műgumigyár üzemkomplexumának építése céljából létesítették.
Auschwitz
I
Az egész komplexum
adminisztratív központjaként üzemelt. 1940. május 20-án alapították egy régi
Osztrák-Magyar Monarchia idején épült kaszárnya felhasználásával. A tábor első
lakói június 14-én érkeztek meg. Kezdetben lengyel értelmiségiek, az
ellenállási mozgalom tagjainak fogvatartására, és szovjet hadifoglyok őrzésére
használták. 1942-re 20000 foglyot tartottak itt bezárva.
A bejárati kapu felett
díszesen állt: „Arbeitmachtfrei!” „A munka felszabadít!”
A foglyokat semmilyen
munka nem tehette szabaddá, a tisztek mégis olyan reményeket keltettek bennük,
hogy igenis van értelme a sok munkának.
Az SS gyakran
választott ki a foglyok közül köztörvényes német bűnözőket, úgynevezett
kápókat. Ők lettek azok a kiváltságos foglyok, akik a többi fogolytársuk
kivételezett felügyelői lettek. Minden fogolynak dolgoznia kellett.
A 11. Blokk volt a
„börtön”, ide a szabálysértők kerültek. Néhányuknak napokat kellett eltöltenie
olyan cellákban, ahol még leülni se tudtak. Másokat kivégeztek, erre több
módszert is alkalmaztak (agyonlövés, felakasztás, halálra éheztetés).
Az SS ebben a blokkban
végzett mérgesgáz-kísérletet (cianid) 1941 szeptemberében. Eredménye 850 halott
volt. A cianidgázt a Zyklon-B márkanév alatt forgalmazták és eredetileg tetűirtásra
használták. Mivel a kísérlet sikeres volt, ezért egy bunkert gázkamrává és
krematóriummá alakítottak át. Ez 1941-42-ig üzemelt, utána légi óvóhellyé
alakították.
Az első nő 1942. március
26-án érkezett a táborba. 1942 áprilisától 1943 májusáig Carl Clauberg
nőgyógyász sterilizációs kísérleteket végzett az asszonyokon a 10. Blokkban.
Akik a kórházban nem gyógyultak meg elég gyorsan, azokkal fenol injekcióval
végeztek.
A táborban elvileg volt egy bordély,
amit a női foglyok nem erősítettek meg. 1943-ban Himmler parancsára a 24.
Blokkban kapott helyet, és a kitüntetett foglyok jutalmazására használták.
Auschwitz
II, Birkenau
Építése 1941 októberében
kezdődött, majd a női részleget 1942 augusztusában kezdték meg. A tábor 2 km
hosszú és 1 km széles téglalapot alkotott, amelyet az országutak három
szektorra osztottak (B-I, B-II, B-III).
A tábor helyét gondosan
választották ki, hogy a legideálisabb legyen a tömeges emberirtásra. A mocsaras
vidéken folyamatosan viszontagságos időjárás uralkodott. Télen elviselhetetlen
hideg, míg nyáron tűrhetetlen hőség volt. Ősszel és tavasszal hatalmas viharok
tomboltak és sűrű köd borított be mindent. Ezek mellé társultak még a hatalmas
szúnyog felhők és a halálos betegségek, melyeknek ez a hely és a legyengült
emberi szervezet nagyszerű táptalajul szolgált (malária, tifusz, skarlát stb.).
Birkenau egész területén nem volt ivóvíz, csak „KeinTrinkwasser!” – „nem
ivóvíz!” feliratú táblák. Az egészségesek és a betegek is fertőzött vizet
ittak. Az SS-őröknek csak néhány méternyire volt szabad megközelíteniük a beteg
foglyokat. Az egészet még elviselhetetlenebbé tette a krematóriumokból
felszálló füst szörnyű bűze és a haldoklók jajgatásai.
1944-ben a tábort a következő részekre
osztották:
B-I a: női elkülönítő és kórházi tábor,
b: női munkatábor
B-II a: férfi elkülönítő tábor
b: cseh zsidók családi tábora
c: magyar női tábor
d: férfi törzstábor (stammlager)
e: cigányok családi tábora
f: férfi kórházi tábor
g: anyagraktár
B-III: befejezetlen szektor, ahol
átmenetileg magyar nők laktak.
A tábor legfontosabb
épületei a krematóriumok (halotthamvasztó kemencék) voltak. Birkenauban a négy
krematóriumhoz 46 kemence és 8 gázkamra tartozott. Emellett volt még
fertőtlenítő állomás és fürdő is.
A krematóriumok, a
fertőtlenítő állomás és a fürdő zárt egységet képeztek, melyeket az úgynevezett
kis őrlánc vett körül. Ez közvetlenül a drótkerítések mellett helyezkedett el,
és egymástól 50 méter távolságban sorakozó fából készült őrtornyok láncolata
volt.
Nappal az SS-őrség nagy
őrlánccal is körülfogta a tábort. Ezzel azokat a területeket is felölelték,
ahol külső munkacsapatok dolgoztak. Egyes csapatok munkahelye a nagy őrláncon
kívülre esett. Ezekre erős SS-őrség felügyelt idomított kutyákkal, akik már a
rabruha látványára bedühödtek.
A tábor minden
bejáratánál őrszobák voltak. Itt SS-legények és SS-tisztek teljesítettek
szolgálatot.
Voltak még a 2 km2
területen jól felszerelt SS-laktanyák. Ezekben volt központi fűtés, hideg-meleg
víz, konyha és szórakozó helyiség is. Itt élt kb. 3000 főnyi SS-különítmény.
SS-hadikórház is
létesült, amely két évig épült, de csak három hónapig működött. Itt
frontkatonákat is ápoltak. A szövetséges légierők 1944. december 24-én
romhalmazzá lőtték.
Auschwitz harmadfokú
koncentrációs tábort jelképezett, ami már megpecsételte az idekerülő foglyok
sorsát. A Gestapo a foglyok irataira RU jelzést írt, ami annyit tett, hogy
„Rückkehrunerwünscht” – „visszatérésre nem kívánatos”.
A konszern
főparancsnoka Rudolf Hoess volt. Az 1947-ben folytatott varsói pere során
beismerte, hogy Auschwitzot földrajzilag, közlekedésileg, éghajlatilag is
körültekintően megvizsgálták és céltudatosan választották a tömeges emberirtás
központjául.
A foglyokat vasúton
vitték a táborba, naponta érkeztek szerelvények Auschwitzba. Az ideérkezőket
három csoportba osztották az SS orvosok, munkaképesség szempontjából
szelektálva. Amikor egyes barakkok túlzsúfoltak voltak, a szelektálások még
szigorúbbak lettek. Egy csoportot néhány órán belül Birkenauba küldtek és ott
gázkamrába mentek. Naponta több mint 20000 embert tudtak elgázosítani.
Egy másik csoport, ahol
főleg ikrek és törpék voltak, orvosi kísérletek címén Josef Mengele-féle
orvosok kezébe kerültek, akiket másképpen „halál angyalainak” is hívtak.
Az SS-orvosok és asszisztenseik több
tízezer munkaképtelen fogoly szívébe és vénájába injekcióztak
benzinszármazékokat, leginkább fenolt.
Az orvosok kísérleti
patkányoknak is használták a foglyokat, mert rajtuk tesztelték a katonáknak
szánt új gyógyszereiket. A védőfelszereléseket is rajtuk próbálták ki.
Dr. Johann Paul Kremer
itt találta meg kutatásaihoz a szükséges emberanyagot, ez által jutott a friss
szerv- és szövetmintákhoz.
Dr. Horst Schumann a
nem kívánt népcsoportok gyors és olcsó sterilizálását kutatta. A férfiaknak a
heréit, a nőknek pedig a petefészkét operálta ki, de előtte még alávetette őket
egy röntgensugárzásnak. Akik nem haltak bele a beavatkozásba, azok
munkaképtelenként a gázkamrákba kerültek.
Dr. Carl Clauberg
ginekológus birodalma volt a főtábor 10-es blokkja. Elsősorban ő is a legmegfelelőbb
sterilizálást kutatta. Az ott tartózkodó női foglyok jobb ellátásban
részesültek, de ezért nagy kínokat kellett kiállniuk. Különböző maró hatású
anyagokat fecskendeztek a nők méhnyakába, melyeknek következménye gyakran
hashártya vagy petefészek gyulladás volt. A túlélők közül többen, később tudták
meg, hogy ezek a kísérletek végett váltak meddőkké.
Dr. Joseph Mengele, a
halál angyala. Valamennyi SS-orvos közül ő vált a leghírhedtebbé. 1943. május
30-án saját kérésére vezényelték Auschwitzba. Általános tiszteletnek örvendett
az SS-tisztek közt és igazi férfiszépségnek tartották a nők. Rendkívül ápolt,
elegáns, mindig kölnivíz illatot árasztó, jóképű és magabiztos volt a
deportáltak szerint. Az utólagos pszichológiai következtetések szerint Mengele a
legszélsőségesebb példája annak a jellemző jelenségnek, amelyet az SS-orvosok
mutattak. Gyógyítónak tanult, életmentésre esküdött fel, a táborban mégis
gyilkosként lehet rá tekinteni. Olykor kedves és barátságos volt, máskor pedig
kegyetlen. Gyakran nem a munkaképesség alapján választotta az embereket, hanem
a külső alapján.
1943 nyarán a
kutatásait az arcüszkösödéssel, más néven a vizirákkal kapcsolatban indította,
de erejét hamarosan az iker kísérletekre áldozta. Több száz ikerpáron
kísérletezett, kortól és nemtől függetlenül. Az ikreket elválasztotta egymástól
és a tábor különböző pontjain helyezte el őket. Az átlagnál jobb ellátásban
részesültek, kedves volt velük, és néha még édességet is vitt nekik. Valószínűleg
az ikerszületések titkát kereste, ezzel növelve a német faj létszámát.
Kutatásai során szinte semmitől se riadt vissza. Előfordult olyan is, hogy az
ikreknek összevarrta a vénáit, ezzel mesterséges sziámi ikrekké téve őket.
A harmadik csoport
tagjait rabszolgamunkára használták gyárakban. Ilyen volt az I.G. Farben, amely
engedélyt kapott arra, hogy Auschwitz közelében vegyi kombinátot létesítsen, ez
volt a Buna-Werke. Lényegében arról van szó, hogy a hitleri hadiipar számára
minél gyorsabban műgumit és műbenzinz hozzanak létre. Ennek egyik legfontosabb
tartozéka volt Buna. Kikötés volt, hogy az I. G. Farben csak az auschwitzi
foglyokat dolgoztathatja
Oskar
Schindler
Német gyáros, akinek
feltehetően 1200 lengyel zsidó köszönheti az életét. 1908. április 28-án
született Zwittauban. Családja az egyik leggazdagabb család volt a környéken.
1935-ben belépett a Szudétanémet Pártba.
1936-ban az Abwehr (náci Németország katonai hírszerzése) kémje lett. Feladata
Lengyelország ellen tervezett náci támadás előkészítése érdekében az ország
katonai tevékenységéről és vasúthálózatáról gyűjtsön információkat. Schindler
egészen 1940 őszéig dolgozott a szervezetnek.
1939-től a NSDAP tagja,
aminek köszönhetően jól megismert magas rangú vezetőket, tiszteket a pártból, a
Gestapoból, és az SS-ből is. A későbbiekben ez és a vagyona volt segítségére
abban, hogy életeket mentsen.
Lengyelország német
megszállása után Krakkóban megszerzett egy zománcozó üzemet. A közelben volt
található a Plaszow-gettó. Schindler kezdetben csak az olcsó munkaerőt látta a
gettó lakóiban. Későbbiekben elérte, hogy a dolgozóinak nem a gettóban kellett
lakniuk, hanem a saját munkásszállóiban. Ehhez azonban rengeteg élelemre és
gyógyszerre volt szüksége, amit a feketepiac segítségével szerzett meg. Az itt
dolgozó zsidóknak sokkal jobb világa volt, mint a táborban élőknek. Több
élelmet kaptak, volt a gyárban titkos kórház, a betegek ápolása végett. Itt nem
vertek, kínoztak vagy öltek meg senkit. A gyárba engedélye nélkül katonák nem
léphettek be.
1943-ban átalakították
lőszergyárrá, de a 2 év alatt egy használható lőszert sem gyártottak. Mikor a
Szovjetunió elérte Lengyelországot, a gettókat átköltöztették és a gyár sem
maradhatott a helyén, mivel Schindler a nemzetszocialista párt tagja volt.
Mindent elkövetett ez ellen és elérte, hogy a gyárat Brünnlitzbe költöztették.
Ekkor készült el az úgynevezett Schindler listája. Ez azoknak a zsidóknak a
nevét tartalmazta, akiket magával vitt az áttelepüléskor. 1098 nevet
tartalmazott és úgy írták, hogy az öregek 20 évvel fiatalabbak, míg a
gyermekeket felnőttként tüntették fel. Az orvosok, tanárok neve mellett
egyszerű szakmunkás végzettség szerepelt. Érdekesség, hogy a listán szerepelt a
gyár eredeti tulajdonosa, Abraham Bankier is.
Ezt az eseményt
dolgozta fel és filmesítette meg Steven Spielberg 1993-ban.
Az üzem 1945 májusáig
működött, ekkor kellett Schindlernek menekülnie. Búcsúajándékként kapott egy
gyűrűt, amibe az alábbi mondat szerepelt:
„WernureineinzigesLebenrettet,
rettet die ganze Welt”
„Aki
egy életet is megment, az egész világot menti meg.”
Többször is járt
Budapesten, hogy személyesen tájékoztassa a cionista vezetést, a nácik által
elkövetett háborús bűnökről a zsidók ellen.
Buenos Airesbe menekült
feleségével együtt és először csak 1957-ben tért vissza. A háború után se volt
könnyű dolga, sok inzultus érte. Frankfurt am Mainban telepedett le és
létrehozott egy cementgyárat, ami elég hamar csődött mondott. Ekkor a
megmentett zsidók egy alapítványt hoztak létre a megmentésére.
1 962-ben
a jeruzsálemi „Igazak fasorában” fát ültethetett. 1963-ban megjutalmazta az Izrael állam az Igazak díjával és megkapta a
Martin-Buber-Békedíjat.
1974. október 9-én
meghalt és Jeruzsálemben temették el.
Koncentrációs
táborok vége
1944 novemberében a
németek elkezdték rémtetteik bizonyítékainak elpusztítását. Ekkor robbantották
fel a birkenaui gázkamrákat is. A személyzetet 1945. január 17-én kezdték meg
evakuálni. A legtöbb foglyot egy utolsó menetre indították nyugat felé. Az ott
maradt rabok, akik betegek vagy túl öregek voltak a gyalogláshoz ott maradtak;
őket a Vörös Hadsereg szabadította fel 1945. január 27-én. Mintegy 7500 fogoly
találta meg újra szabadságát.
A tábor a háború után
az NKVD börtöne volt. A bune-werke-t a lengyel állam vette át és a régió
vegyiparának alapja lett.
Később Auschwitz I-et
restaurálták, majd a nemzetiszocializmus áldozatainak múzeumává alakították át.
Auschwitz II. és a gázkamrák maradványai szintén látogathatók. A tábor az
UNESCO Világörökség listáján is szerepel.
1996-ban január 27-ét a
nemzetiszocializmus áldozatainak hivatalos emléknapjává nyilvánították.
Koncentrációs
táborok máshol
A sztálini
szovjetunióban létesítették a második koncentrációs tábort, ezek Gulag néven
voltak ismertek. Ezt a rendszert az 1950-es évek végén felszámolták.
Olaszországban inkább
munkatáborok voltak és ezeknek többségét már 1943-ban bezárták.
Az Amerikai Egyesült
Államokban az 1941-es japán támadás után állítottak fel koncentrációs táborokat,
ahol japán, német és olasz származású amerikai állampolgárokat tartottak fogva.
Jugoszláviában
mindössze három hónapig működtek olyan táborok, ahol az ellenségesnek vélt
elemeket tartották fogva. Ez a Pag szigeten a Slano-öbölben, illetve a nőknek
és a gyermekeknek ugyanezen a szigeten, Metanja mellett létesítették táborokat.
A
kiürítéskor a foglyokat a legnagyobb horvát koncentrációs táborba szállították,
Jasenovaci táborba. Az áldozatok összeszámlálása mai napig nem történt meg.
Magyarországban is
létesítettek táborokat, de ezek inkább kényszermunkatáborok voltak, például a kistarcsai
internáló vagy a recski kényszermunkatábor.
Észak-Koreában a mai
napig működnek ilyen táborok, amely a diktatúra fenntartásában segít. Becslések
szerint a lakosság 1%-a él itt és tartják magukat a „háromgenerációs rendelet”
betartásához. Ez annyit tesz, hogy a bűnös család három generációját
kényszerítik táborokba. Rengetegen haltak és mai napig halnak is meg itt, a
fogva tartottak 20%-a.
Egy 2013-as becslés szerint
hozzávetőleg 150-200 ezer ember él táborokban, akik embertelen körülmények
között próbálják túlélni a krónikus alultápláltságot.
Auschwitzi
áldozatok száma
Mivel a németek mindent
elkövettek, hogy megsemmisítsenek minden bizonyítékot, így elég nehéz, szinte
lehetetlen pontosan megállapítani az áldozatok számát.
Elsőnek a bűnösök,
leginkább Hoess vallomásai alapján próbálták, amely kb. 2,5-3 millióra tette a
halottak számát. Ezt a túlzó értéket 1983-ban George Wellerr francia tudós
megcáfolta, a deportálási dokumentumok alapján és az ő becslései szerint 1,6
millió áldozatról beszélünk, melyből 1,4 millió volt zsidó.
Ebben az időben egy
másik tanulmányt kezdett Francesz Piper, aki a deportálási feljegyzéseket és a
vasúti menetrendeket összevetve próbálta megállapítani az áldozatok számát. Az
ő becslését tartja elfogadottnak közel az összes kutató, így ez az elfogadott
szám és ez szerepel az emléktáblán is. Szerinte a táborban 1,1 millió zsidót,
140-150 ezer lengyelt és 23 ezer romát öltek meg.
A koncentrációs táborok
létezése az emberi brutalitás talán egyik legjobb bizonyítéka. Itt nem létezett
se Isten, se ember csak a beteges fajelmélet. Az árja fajok fenntartása
bármilyen módon.
Végezetül még leírnék
egy levelet, mely számomra talán a legjobban adta át azt a fájdalmat, amit a
foglyok ott átélhettek.
„Kedvesem!
Életem
utolsó éjszakáján Tőled búcsúzom. Boldogságunk rövid ideig tartott, de ez a
rövid idő is szép volt. Visszaemlékszem a szerelmünkre az első szép időktől
addig a szörnyű napig, amikor elszakítottak tőlem. Életem legnagyobb boldogsága
voltál, és szívesen áldoznám fel életemet, hogy Téged megmentselek. És a mi
ártatlan kis Ottónknak is ilyen kegyetlen és durva kezek közt kell befejezni
rövid életét!
Utoljára
gondolok szeretteimre. Ha egyszer még találkozol velük, ezerszer csókolom őket,
szeretett nővéremet, bátyámat, Olinkát, Maxit és Lydit, s különösen forrón
Danecskát és Liankát. Mindnyájuknak a mienknél boldogabb életet kívánok.
Harcoljanak bátran a szabadságunkért, és bosszulják meg szeretteik ártatlanul
kiontott vérét.
Neked
drágám, egész szívemből köszönöm áldozatkészségedet, a szerelmet és a
boldogságot.
Maradj
az, aki vagy, bátor, töretlen hős. Rád fogok gondolni és érted fogok imádkozni
utolsó leheletemig. Add át minden társadnak utolsó üdvözletemet. Maradj meg jó
egészségben, kedvesem!
Utoljára
csókolunk Ellyd és a te kis Ottód!”
Ezt a levelet Elly Kulková
írta férjének 1944. június 30-án, mielőtt a gázkamrába indult volna kisfiával.
Nem foglalok
álláspontot a koncentrációs táborok létrehozását illetően és ezt a dokumentumot
se azért hoztam létre, hogy bárkit is megingassak az álláspontjában. Én csupán
próbáltam magam beleképzelni egy olyan ártatlan, szerelmes, fiatal lány
helyzetébe, aki pont most indul a halálba…
