Auschwitz

             Egy rövid békeidő után, a tengelyhatalmak (magja: Németország, Olaszország, Japán) és a szövetséges hatalmak (magja: Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Szovjetunió) újabb háborúba kezdtek. Ekkor Németország élén egy új vezető, Adolf Hitler állt. Erről a férfiről és tevékenységeiről mindenki tanult, vagy tanulni fog. Fajelméletével támasztható alá legjobban a német koncentrációs táborok miértje.

„Miért hozták létre? Miért öltek meg ennyi embert?” Kérdeztem naivan kisebb koromban Apukámtól, aki csak ennyit felelt: „Drága gyermekem, ha nagyobb leszel megérted.” Így is lett. Ebben az esszében leginkább saját magam fel nem tett kérdéseire keresem a választ.

1939. szeptember 1-én Németország megtámadta Lengyelországot, a legtöbb vélemény szerint ez a támadás vezetett a II. világháború kitöréséhez.

A végtelennek tűnő csaták már nem csak a katonák ügyességén vagy a megfelelő stratégián múlt, hanem az eszközökön is. A fegyverek, a járművek sokat fejlődtek az I. világháborúhoz képest. Gondoljunk csak a T-34-es harckocsira és a döntött páncéljára, vagy akár a Tigris-re, amely talán a legerősebb tank volt, a vastag páncélja és 88 mm-es lövege miatt. Azonban ne csak járművekben gondolkozzunk, ott van a fegyverek fejlődése és nem utolsó sorban, az atombomba is.

A háború vége Németország feltétel nélküli megadásával következett be 1945. május 8-án, de teljesen  Japán kapitulációjával ért véget Ázsiában, 1945. szeptember 2-án.

„Tudomásukra hozom, hogy ide nem szanatóriumba jöttek, hanem német koncentrációs táborba, ahonnan csak a kéményen keresztül lehet kijutni. Akinek ez nem tetszik, azonnal nekimehet a nagyfeszültségű árammal telített drótoknak. A szállítmánnyal érkezett zsidók, ha vannak ilyenek, két hétig, a papok egy hónapig, a többiek 3 hónapig maradhatnak életben. Ennyi a joguk, semmi több” Fritsch, Auschwitz I. SS-parancsnok

Az I. és II. világháború nem kevés borzalmat tartogatott az akkor élőknek. Talán ezek közül a legembertelenebbek a koncentrációs táborok voltak. Általános iskolában és gimnáziumban is tanultam róla, hogy mi minden zajlott ott. De, kérdeztem én… tudhatjuk biztosra, hogy mi történt ott?

Szerintem nem, azonban a túlélők és a megmaradt dokumentációk alapján körvonalazódhat egy kép, hogy mit is élhettek át ott az emberek.

Ezt az írásomat leginkább két túlélő, Ota Kraus és Erich Kulka könyve nyomán írom.

Elsősorban azt szeretném letisztázni, mi is volt Hitler fajelmélete és mi is az a koncentrációs tábor.

Az előbbiről: Main Kampf c. művét Hitler a sörpuccs utáni börtönben töltött évei alatt írta. Ebben megfogalmazta világnézetét, politikai álláspontját és áttekintette eddigi életét. A könyv a nácizmus ideológiai alapelve lett. Itt írta le a fajelméletét is.

Szerinte a társadalom működésének alapja a természeti törvényben rejlik. Ez azt jelenti, hogy létre jöttek különböző fajok és a Teremtő távolról nézi, ahogy küzdenek egymással. A természet a tiszta fajokat részesíti előnyben, míg a fajok keveredése rosszabb minőséghez vezet.

Hitler szerint 3 féle faj létezik. A kultúrateremtő, a kultúrahordozó és a kultúraromboló. Kultúrateremtők kizárólag az árják lehetnek. Azt, hogy az árják pontosan kik, azt Hitler nem írta le, de bizonyára elsősorban ide a németek tartoznak. Az általuk teremtett kultúrát néhány más faj is tovább hordozhatja, ők a kultúrahordozók. A kultúrarombolók leginkább a zsidók. A könyv az ők eredendő bűneit részletezi.

Maga a koncentrációs tábor egy állam lakosságának egy részének, illetve a meghódított országok különböző népcsoportjainak elkülönítésére és fogva tartására létrehozott büntetőtelep. A koncentrációs táborok egyik elődjének tekinthető az a rezervátum is, amit az USA hadserege jelölt ki a cseroki indiánok részére az amerikai-indián háború során.

Először a britek állítottak fel ilyen táborokat, az angol-búr háborúk idején, de a történelem során évezredekre visszamenőleg találhatunk forrásokat ilyen telepekről.

Concentration camp, ez volt a neve annak a helynek, ahová az angolok összeterelték a civil búr lakosságot, leginkább a nőket és a gyerekeket, hogy így kényszerítsék megadásra a búr harcosokat.

Konzentrationslager Auschwitz – Birkenau

Auschwitz hallatára kevesen tudnak helyes fogalmat alkotni, ugyanis Auschwitz egy egész konszern volt. 3 főtáborból és 40-50 kisebb táborból állt. Ez volt a németek legnagyobb megsemmisítő telepe. Krakkótól kb. 60 km-re, nyugatra helyezkedik el egy város Oswiecim, innen kapta a nevét a tábor. A várost 1939-ben a német birodalomhoz csatolták, és 1940-től számtalan tábort építettek fel a környékén. Ezek a holokauszt előkészítésének fontos elemei voltak.

Mi is az a holokauszt?

A görög holokauszton szóból ered. Jelentése teljesen elégő áldozat. A zsidók saját nyelvükön soának nevezték. A II. világháborúban a nemzetiszocialista német kormány által tervezett és irányított népírtás volt.

Az auschwitzi konszern három főtáborból állt és Auschwitz I. koncentrációs tábor létesítésével alapították 1940-ben.

·   Auschwitz I: a fő, irányító tábor. Ez volt a Gestapo központja. Illetve a német hadsereg számára dolgozó gazdasági vállalat és hadiüzem.

·       Auschwitz II; Birkenau: Fő célja a gázkamrákban történő tömeges emberírtás.

      Auschwitz III;Buna: Monowicei műgumigyár üzemkomplexumának építése céljából létesítették.

Auschwitz I

Az egész komplexum adminisztratív központjaként üzemelt. 1940. május 20-án alapították egy régi Osztrák-Magyar Monarchia idején épült kaszárnya felhasználásával. A tábor első lakói június 14-én érkeztek meg. Kezdetben lengyel értelmiségiek, az ellenállási mozgalom tagjainak fogvatartására, és szovjet hadifoglyok őrzésére használták. 1942-re 20000 foglyot tartottak itt bezárva.

A bejárati kapu felett díszesen állt: „Arbeitmachtfrei!” „A munka felszabadít!”

A foglyokat semmilyen munka nem tehette szabaddá, a tisztek mégis olyan reményeket keltettek bennük, hogy igenis van értelme a sok munkának.

Az SS gyakran választott ki a foglyok közül köztörvényes német bűnözőket, úgynevezett kápókat. Ők lettek azok a kiváltságos foglyok, akik a többi fogolytársuk kivételezett felügyelői lettek. Minden fogolynak dolgoznia kellett.

A 11. Blokk volt a „börtön”, ide a szabálysértők kerültek. Néhányuknak napokat kellett eltöltenie olyan cellákban, ahol még leülni se tudtak. Másokat kivégeztek, erre több módszert is alkalmaztak (agyonlövés, felakasztás, halálra éheztetés).

Az SS ebben a blokkban végzett mérgesgáz-kísérletet (cianid) 1941 szeptemberében. Eredménye 850 halott volt. A cianidgázt a Zyklon-B márkanév alatt forgalmazták és eredetileg tetűirtásra használták. Mivel a kísérlet sikeres volt, ezért egy bunkert gázkamrává és krematóriummá alakítottak át. Ez 1941-42-ig üzemelt, utána légi óvóhellyé alakították.

Az első nő 1942. március 26-án érkezett a táborba. 1942 áprilisától 1943 májusáig Carl Clauberg nőgyógyász sterilizációs kísérleteket végzett az asszonyokon a 10. Blokkban. Akik a kórházban nem gyógyultak meg elég gyorsan, azokkal fenol injekcióval végeztek.

A táborban elvileg volt egy bordély, amit a női foglyok nem erősítettek meg. 1943-ban Himmler parancsára a 24. Blokkban kapott helyet, és a kitüntetett foglyok jutalmazására használták.

Auschwitz II, Birkenau

Építése 1941 októberében kezdődött, majd a női részleget 1942 augusztusában kezdték meg. A tábor 2 km hosszú és 1 km széles téglalapot alkotott, amelyet az országutak három szektorra osztottak (B-I, B-II, B-III).

A tábor helyét gondosan választották ki, hogy a legideálisabb legyen a tömeges emberirtásra. A mocsaras vidéken folyamatosan viszontagságos időjárás uralkodott. Télen elviselhetetlen hideg, míg nyáron tűrhetetlen hőség volt. Ősszel és tavasszal hatalmas viharok tomboltak és sűrű köd borított be mindent. Ezek mellé társultak még a hatalmas szúnyog felhők és a halálos betegségek, melyeknek ez a hely és a legyengült emberi szervezet nagyszerű táptalajul szolgált (malária, tifusz, skarlát stb.). Birkenau egész területén nem volt ivóvíz, csak „KeinTrinkwasser!” – „nem ivóvíz!” feliratú táblák. Az egészségesek és a betegek is fertőzött vizet ittak. Az SS-őröknek csak néhány méternyire volt szabad megközelíteniük a beteg foglyokat. Az egészet még elviselhetetlenebbé tette a krematóriumokból felszálló füst szörnyű bűze és a haldoklók jajgatásai.

1944-ben a tábort a következő részekre osztották:

B-I a: női elkülönítő és kórházi tábor,

      b: női munkatábor

B-II a: férfi elkülönítő tábor

       b: cseh zsidók családi tábora

       c: magyar női tábor

       d: férfi törzstábor (stammlager)

       e: cigányok családi tábora

       f: férfi kórházi tábor

       g: anyagraktár

B-III: befejezetlen szektor, ahol átmenetileg magyar nők laktak.

A tábor legfontosabb épületei a krematóriumok (halotthamvasztó kemencék) voltak. Birkenauban a négy krematóriumhoz 46 kemence és 8 gázkamra tartozott. Emellett volt még fertőtlenítő állomás és fürdő is.

A krematóriumok, a fertőtlenítő állomás és a fürdő zárt egységet képeztek, melyeket az úgynevezett kis őrlánc vett körül. Ez közvetlenül a drótkerítések mellett helyezkedett el, és egymástól 50 méter távolságban sorakozó fából készült őrtornyok láncolata volt.

Nappal az SS-őrség nagy őrlánccal is körülfogta a tábort. Ezzel azokat a területeket is felölelték, ahol külső munkacsapatok dolgoztak. Egyes csapatok munkahelye a nagy őrláncon kívülre esett. Ezekre erős SS-őrség felügyelt idomított kutyákkal, akik már a rabruha látványára bedühödtek.

A tábor minden bejáratánál őrszobák voltak. Itt SS-legények és SS-tisztek teljesítettek szolgálatot.

Voltak még a 2 km² területen jól felszerelt SS-laktanyák. Ezekben volt központi fűtés, hideg-meleg víz, konyha és szórakozó helyiség is. Itt élt kb. 3000 főnyi SS-különítmény.

SS-hadikórház is létesült, amely két évig épült, de csak három hónapig működött. Itt frontkatonákat is ápoltak. A szövetséges légierők 1944. december 24-én romhalmazzá lőtték.

Auschwitz harmadfokú koncentrációs tábort jelképezett, ami már megpecsételte az idekerülő foglyok sorsát. A Gestapo a foglyok irataira RU jelzést írt, ami annyit tett, hogy „Rückkehrunerwünscht” – „visszatérésre nem kívánatos”.

A konszern főparancsnoka Rudolf Hoess volt. Az 1947-ben folytatott varsói pere során beismerte, hogy Auschwitzot földrajzilag, közlekedésileg, éghajlatilag is körültekintően megvizsgálták és céltudatosan választották a tömeges emberirtás központjául.

A foglyokat vasúton vitték a táborba, naponta érkeztek szerelvények Auschwitzba. Az ideérkezőket három csoportba osztották az SS orvosok, munkaképesség szempontjából szelektálva. Amikor egyes barakkok túlzsúfoltak voltak, a szelektálások még szigorúbbak lettek. Egy csoportot néhány órán belül Birkenauba küldtek és ott gázkamrába mentek. Naponta több mint 20000 embert tudtak elgázosítani.

Egy másik csoport, ahol főleg ikrek és törpék voltak, orvosi kísérletek címén Josef Mengele-féle orvosok kezébe kerültek, akiket másképpen „halál angyalainak” is hívtak.

Az SS-orvosok és asszisztenseik több tízezer munkaképtelen fogoly szívébe és vénájába injekcióztak benzinszármazékokat, leginkább fenolt.

Az orvosok kísérleti patkányoknak is használták a foglyokat, mert rajtuk tesztelték a katonáknak szánt új gyógyszereiket. A védőfelszereléseket is rajtuk próbálták ki.

Dr. Johann Paul Kremer itt találta meg kutatásaihoz a szükséges emberanyagot, ez által jutott a friss szerv- és szövetmintákhoz.

Dr. Horst Schumann a nem kívánt népcsoportok gyors és olcsó sterilizálását kutatta. A férfiaknak a heréit, a nőknek pedig a petefészkét operálta ki, de előtte még alávetette őket egy röntgensugárzásnak. Akik nem haltak bele a beavatkozásba, azok munkaképtelenként a gázkamrákba kerültek.

Dr. Carl Clauberg ginekológus birodalma volt a főtábor 10-es blokkja. Elsősorban ő is a legmegfelelőbb sterilizálást kutatta. Az ott tartózkodó női foglyok jobb ellátásban részesültek, de ezért nagy kínokat kellett kiállniuk. Különböző maró hatású anyagokat fecskendeztek a nők méhnyakába, melyeknek következménye gyakran hashártya vagy petefészek gyulladás volt. A túlélők közül többen, később tudták meg, hogy ezek a kísérletek végett váltak meddőkké.

Dr. Joseph Mengele, a halál angyala. Valamennyi SS-orvos közül ő vált a leghírhedtebbé. 1943. május 30-án saját kérésére vezényelték Auschwitzba. Általános tiszteletnek örvendett az SS-tisztek közt és igazi férfiszépségnek tartották a nők. Rendkívül ápolt, elegáns, mindig kölnivíz illatot árasztó, jóképű és magabiztos volt a deportáltak szerint. Az utólagos pszichológiai következtetések szerint Mengele a legszélsőségesebb példája annak a jellemző jelenségnek, amelyet az SS-orvosok mutattak. Gyógyítónak tanult, életmentésre esküdött fel, a táborban mégis gyilkosként lehet rá tekinteni. Olykor kedves és barátságos volt, máskor pedig kegyetlen. Gyakran nem a munkaképesség alapján választotta az embereket, hanem a külső alapján.

1943 nyarán a kutatásait az arcüszkösödéssel, más néven a vizirákkal kapcsolatban indította, de erejét hamarosan az iker kísérletekre áldozta. Több száz ikerpáron kísérletezett, kortól és nemtől függetlenül. Az ikreket elválasztotta egymástól és a tábor különböző pontjain helyezte el őket. Az átlagnál jobb ellátásban részesültek, kedves volt velük, és néha még édességet is vitt nekik. Valószínűleg az ikerszületések titkát kereste, ezzel növelve a német faj létszámát. Kutatásai során szinte semmitől se riadt vissza. Előfordult olyan is, hogy az ikreknek összevarrta a vénáit, ezzel mesterséges sziámi ikrekké téve őket.

A harmadik csoport tagjait rabszolgamunkára használták gyárakban. Ilyen volt az I.G. Farben, amely engedélyt kapott arra, hogy Auschwitz közelében vegyi kombinátot létesítsen, ez volt a Buna-Werke. Lényegében arról van szó, hogy a hitleri hadiipar számára minél gyorsabban műgumit és műbenzinz hozzanak létre. Ennek egyik legfontosabb tartozéka volt Buna. Kikötés volt, hogy az I. G. Farben csak az auschwitzi foglyokat dolgoztathatja

Oskar Schindler

Német gyáros, akinek feltehetően 1200 lengyel zsidó köszönheti az életét. 1908. április 28-án született Zwittauban. Családja az egyik leggazdagabb család volt a környéken.

1935-ben belépett a Szudétanémet Pártba. 1936-ban az Abwehr (náci Németország katonai hírszerzése) kémje lett. Feladata Lengyelország ellen tervezett náci támadás előkészítése érdekében az ország katonai tevékenységéről és vasúthálózatáról gyűjtsön információkat. Schindler egészen 1940 őszéig dolgozott a szervezetnek.

1939-től a NSDAP tagja, aminek köszönhetően jól megismert magas rangú vezetőket, tiszteket a pártból, a Gestapoból, és az SS-ből is. A későbbiekben ez és a vagyona volt segítségére abban, hogy életeket mentsen.

Lengyelország német megszállása után Krakkóban megszerzett egy zománcozó üzemet. A közelben volt található a Plaszow-gettó. Schindler kezdetben csak az olcsó munkaerőt látta a gettó lakóiban. Későbbiekben elérte, hogy a dolgozóinak nem a gettóban kellett lakniuk, hanem a saját munkásszállóiban. Ehhez azonban rengeteg élelemre és gyógyszerre volt szüksége, amit a feketepiac segítségével szerzett meg. Az itt dolgozó zsidóknak sokkal jobb világa volt, mint a táborban élőknek. Több élelmet kaptak, volt a gyárban titkos kórház, a betegek ápolása végett. Itt nem vertek, kínoztak vagy öltek meg senkit. A gyárba engedélye nélkül katonák nem léphettek be.

1943-ban átalakították lőszergyárrá, de a 2 év alatt egy használható lőszert sem gyártottak. Mikor a Szovjetunió elérte Lengyelországot, a gettókat átköltöztették és a gyár sem maradhatott a helyén, mivel Schindler a nemzetszocialista párt tagja volt. Mindent elkövetett ez ellen és elérte, hogy a gyárat Brünnlitzbe költöztették. Ekkor készült el az úgynevezett Schindler listája. Ez azoknak a zsidóknak a nevét tartalmazta, akiket magával vitt az áttelepüléskor. 1098 nevet tartalmazott és úgy írták, hogy az öregek 20 évvel fiatalabbak, míg a gyermekeket felnőttként tüntették fel. Az orvosok, tanárok neve mellett egyszerű szakmunkás végzettség szerepelt. Érdekesség, hogy a listán szerepelt a gyár eredeti tulajdonosa, Abraham Bankier is.

Ezt az eseményt dolgozta fel és filmesítette meg Steven Spielberg 1993-ban.

Az üzem 1945 májusáig működött, ekkor kellett Schindlernek menekülnie. Búcsúajándékként kapott egy gyűrűt, amibe az alábbi mondat szerepelt:

„WernureineinzigesLebenrettet, rettet die ganze Welt”

„Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.”

Többször is járt Budapesten, hogy személyesen tájékoztassa a cionista vezetést, a nácik által elkövetett háborús bűnökről a zsidók ellen.

Buenos Airesbe menekült feleségével együtt és először csak 1957-ben tért vissza. A háború után se volt könnyű dolga, sok inzultus érte. Frankfurt am Mainban telepedett le és létrehozott egy cementgyárat, ami elég hamar csődött mondott. Ekkor a megmentett zsidók egy alapítványt hoztak létre a megmentésére.

1          962-ben a jeruzsálemi „Igazak fasorában” fát ültethetett. 1963-ban megjutalmazta az  Izrael állam az Igazak díjával és megkapta a Martin-Buber-Békedíjat.

1974. október 9-én meghalt és Jeruzsálemben temették el. 

Koncentrációs táborok vége

1944 novemberében a németek elkezdték rémtetteik bizonyítékainak elpusztítását. Ekkor robbantották fel a birkenaui gázkamrákat is. A személyzetet 1945. január 17-én kezdték meg evakuálni. A legtöbb foglyot egy utolsó menetre indították nyugat felé. Az ott maradt rabok, akik betegek vagy túl öregek voltak a gyalogláshoz ott maradtak; őket a Vörös Hadsereg szabadította fel 1945. január 27-én. Mintegy 7500 fogoly találta meg újra szabadságát.

A tábor a háború után az NKVD börtöne volt. A bune-werke-t a lengyel állam vette át és a régió vegyiparának alapja lett.

Később Auschwitz I-et restaurálták, majd a nemzetiszocializmus áldozatainak múzeumává alakították át. Auschwitz II. és a gázkamrák maradványai szintén látogathatók. A tábor az UNESCO Világörökség listáján is szerepel.

1996-ban január 27-ét a nemzetiszocializmus áldozatainak hivatalos emléknapjává nyilvánították.

Koncentrációs táborok máshol

A sztálini szovjetunióban létesítették a második koncentrációs tábort, ezek Gulag néven voltak ismertek. Ezt a rendszert az 1950-es évek végén felszámolták.

Olaszországban inkább munkatáborok voltak és ezeknek többségét már 1943-ban bezárták.

Az Amerikai Egyesült Államokban az 1941-es japán támadás után állítottak fel koncentrációs táborokat, ahol japán, német és olasz származású amerikai állampolgárokat tartottak fogva.

Jugoszláviában mindössze három hónapig működtek olyan táborok, ahol az ellenségesnek vélt elemeket tartották fogva. Ez a Pag szigeten a Slano-öbölben, illetve a nőknek és a gyermekeknek ugyanezen a szigeten, Metanja mellett létesítették táborokat.

 A kiürítéskor a foglyokat a legnagyobb horvát koncentrációs táborba szállították, Jasenovaci táborba. Az áldozatok összeszámlálása mai napig nem történt meg.

Magyarországban is létesítettek táborokat, de ezek inkább kényszermunkatáborok voltak, például a kistarcsai internáló vagy a recski kényszermunkatábor.

Észak-Koreában a mai napig működnek ilyen táborok, amely a diktatúra fenntartásában segít. Becslések szerint a lakosság 1%-a él itt és tartják magukat a „háromgenerációs rendelet” betartásához. Ez annyit tesz, hogy a bűnös család három generációját kényszerítik táborokba. Rengetegen haltak és mai napig halnak is meg itt, a fogva tartottak 20%-a.

Egy 2013-as becslés szerint hozzávetőleg 150-200 ezer ember él táborokban, akik embertelen körülmények között próbálják túlélni a krónikus alultápláltságot.

Auschwitzi áldozatok száma

Mivel a németek mindent elkövettek, hogy megsemmisítsenek minden bizonyítékot, így elég nehéz, szinte lehetetlen pontosan megállapítani az áldozatok számát.

Elsőnek a bűnösök, leginkább Hoess vallomásai alapján próbálták, amely kb. 2,5-3 millióra tette a halottak számát. Ezt a túlzó értéket 1983-ban George Wellerr francia tudós megcáfolta, a deportálási dokumentumok alapján és az ő becslései szerint 1,6 millió áldozatról beszélünk, melyből 1,4 millió volt zsidó.

Ebben az időben egy másik tanulmányt kezdett Francesz Piper, aki a deportálási feljegyzéseket és a vasúti menetrendeket összevetve próbálta megállapítani az áldozatok számát. Az ő becslését tartja elfogadottnak közel az összes kutató, így ez az elfogadott szám és ez szerepel az emléktáblán is. Szerinte a táborban 1,1 millió zsidót, 140-150 ezer lengyelt és 23 ezer romát öltek meg.

A koncentrációs táborok létezése az emberi brutalitás talán egyik legjobb bizonyítéka. Itt nem létezett se Isten, se ember csak a beteges fajelmélet. Az árja fajok fenntartása bármilyen módon.

Végezetül még leírnék egy levelet, mely számomra talán a legjobban adta át azt a fájdalmat, amit a foglyok ott átélhettek.

„Kedvesem!

Életem utolsó éjszakáján Tőled búcsúzom. Boldogságunk rövid ideig tartott, de ez a rövid idő is szép volt. Visszaemlékszem a szerelmünkre az első szép időktől addig a szörnyű napig, amikor elszakítottak tőlem. Életem legnagyobb boldogsága voltál, és szívesen áldoznám fel életemet, hogy Téged megmentselek. És a mi ártatlan kis Ottónknak is ilyen kegyetlen és durva kezek közt kell befejezni rövid életét!

Utoljára gondolok szeretteimre. Ha egyszer még találkozol velük, ezerszer csókolom őket, szeretett nővéremet, bátyámat, Olinkát, Maxit és Lydit, s különösen forrón Danecskát és Liankát. Mindnyájuknak a mienknél boldogabb életet kívánok. Harcoljanak bátran a szabadságunkért, és bosszulják meg szeretteik ártatlanul kiontott vérét.

Neked drágám, egész szívemből köszönöm áldozatkészségedet, a szerelmet és a boldogságot.

Maradj az, aki vagy, bátor, töretlen hős. Rád fogok gondolni és érted fogok imádkozni utolsó leheletemig. Add át minden társadnak utolsó üdvözletemet. Maradj meg jó egészségben, kedvesem!

Utoljára csókolunk Ellyd és a te kis Ottód!”

Ezt a levelet Elly Kulková írta férjének 1944. június 30-án, mielőtt a gázkamrába indult volna kisfiával.

Nem foglalok álláspontot a koncentrációs táborok létrehozását illetően és ezt a dokumentumot se azért hoztam létre, hogy bárkit is megingassak az álláspontjában. Én csupán próbáltam magam beleképzelni egy olyan ártatlan, szerelmes, fiatal lány helyzetébe, aki pont most indul a halálba…

Csak egy szép vers :)

Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom

Gyémánt vagyok fénylő havon,

Érő kalászon nyári napfény,

Szelíd esőcske őszi estén,

Ott vagyok a reggeli csendben,

A könnyed napi sietségben,

Fejed fölött körző madár,

Csillagfény sötét éjszakán,

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog…

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál.

(Mary E. Frye)

Guthi Birtok+ Paintball

Sziasztok!

Ma egy élmény beszámoló lesz. Október 5-én a családommal és 2 baráttal voltunk paintball-ozni meg megnézni egy romot.
A paintball valami isteni jó volt, nagyon rég szórakoztam ilyen jól és meglepő módon jól ment. Csúsztam, kúsztam, vetődtem, estem, szaladtam, bújkáltam, taktikáztam, lőttem... annyira váááá, nagyon jó volt... De mutatok 1-2 képet, hátha valakit érdekel :))

Na de akkor most jöjjön a rom...
Lenyűgözött, mint minden dolog ami régi. De leírtam, a történetét:

A Guthi Birtok Története

A Gúthi erdő, az Alföld egyik legnagyobb összefüggő erdejének története a XIII.-századba nyúlik vissza. Az Árpád-házi Péter király idején Guth és Keled, a németországi Hohenstaufenből származó, nemzetséget alapító testvérpár (kései leszármazottjaik az erdélyi Báthory család) a testőrség parancsnokai voltak, akik hatalmas birtokot kaptak Bihar és Szabolcs vármegyékben hűségük jutalmául.

A Guthkeled nemzetség sárvármonostori főágából származó Farkas egy külön ágat alapít, akinek leszármazottai 1289-ben osztják meg a birtokot. Ekkor említik írott formában először a két Guth nevű birtokot, a Kis és Nagy Guth-ot, későbbi nevükön Külső- és Belsőguthot. Mindkét birtokon kis falu létesült, melyek közül a belsőguthi település temploma, a pusztatemplom romjai részben helyreállítva itt láthatók.

A XV. században alakult ki a későbbi Acsádhoz tartozó birtok Asszonyrész, mely nevében is őrzi, hogy a Guthi birtok leányágon örökített része volt. 

A török és tatár segédcsapatai 1594-ben nagy pusztítást okoztak a két faluban. A két Guth lassú elhalása ekkor kezdődött, mígnem 1660-ra teljesen el is néptelenedett. 

A debreceniek az első zálogos részt 1681-ben szerezték meg, majd ezt követte a többi. 1692-1717 között korábban bérlet, majd zálog révén a két Guthi puszta többi része is Debrecen város kezébe került, és maradt is ott az 1948-as államosításig. A század elején megépített keskeny nyomtávú kisvasút, a "Zsuzsi" 1978-as megszűnéséig szállította be Debrecenbe a kézzel faragott tölgy gerendát, talpfát, tűzifát.

A Gúthi erdő számos növényi és állatritkaságnak ad otthont, ott él a világ egyik legértékesebb dámszarvas populációja. 

(1992-ben, illetve 2002-ben is adott az erdő egy-egy világrekordot, az utóbbi jelenleg is uralja a listát.)

Az erdő értékeinek megőrzéséért és bővítéséért összefogott erdőt kezelő erdész, természet- és környezetvédő önkormányzat ajánlja fel szövetségét a cél érdekében a tisztelt erdőlátogatónak.

Amit itt nem említettek, hogy a templom Román stílusban épült. A keskeny ablaknyílások 8 cm széles és 71 cm magasak voltak. Lehetséges, hogy ólom üveg volt annó bennük.

Ha minden igaz a templomhajó 8,8 méter hosszú és 6,9 méter széles volt. Ehhez tartozott a 5,6 m hosszú és 4,7 méter széles szentély és a 2,9 méter hosszú sekrestye.

Jó minőségű téglából épült, amelyben található úgynevezett vasas tégla is.
A konzerválását 1995-ben fejezték be.

Kennedy halála

Mindig dolgozok valami íráson, csak az elmúlt egy év miatt lassan haladok... Jó kifogás, kicsit ellustultam. Na de a lényeg, hogy mindig megkérek egy barátnőmet, barátomat vagy egy olyan ember aki számomra fontos, hogy mondjon egy témát miről írjak. Íme az első.
Amiről a történelemkönyvek nem beszélnek!

A cím egy tág fogalomkör, amely az emberek képzeletének nyílt teret adván rengeteg témát tud felvetni. Ezek lehetnek misztikusak, brutálisak, polgárpukkasztóak, titkosak és a többi. Egy közös bennük, hogy a történelemkönyvek nem szívesen írnak róluk. 
Miért?
Erre a kérdésre is több szempontból adhatunk választ. Egy kis iskolás diáknak tényleg nem a véres háborúkról és a koncentrációs táborok napi rutinjairól kell tanulnia.

Minden hatalmon lévő szervezet igyekszik a maga javára fordítani a történelmet, de valljuk csak be… melyik az az ország, amelyik kikiáltja magát háborús bűnösnek? Egyik sem, mind a hős vagy a mártír, a megtévesztett, becsapott vagy az áldozat képében szeretne feltűnni.

Bizonyos információkat megszépítenek, míg másokat teljesen kihagynak jelentéktelen címszó alatt.
Hány magyar tudja például azt, hogy nem Jókai volt az, aki március 15-én elsőnek olvasta fel a 12 pontot a népnek? Sükei Károly neve már ismeretlenebb az emberek számára, mégis ő volt az aki, azon a délelőttön összeírta a 12 pontot, majd kiragasztotta és magyarázta a jelentését a járókelőknek, igaz dadogva, de a szándék a lényeg.

Könnyebb a történelmet bizonyos információk elhallgatásával szépíteni, mint megtanítani a véres valóságot.

            Sok helyzetben azonban, arról is szó lehet, hogy a történészek sem tudják pontosan mi történt. Ilyen helyzetben az a két elmélet áll fent, hogy bizonyos szervek nem akarták, hogy tudomást szerezzünk az igazságról, ezért megváltoztatják a bizonyítékokat vagy eltüntetik azokat, vagy csak a tudósok nem tudják épp ésszel megmagyarázni a dolgokat.

Ezekben az esetekben egyetemes butításról vagy szimpla tudatlanságról van szó?

            Esetleg a történelmi titok kiderülése megmásíthatná a jelenünket? Egy ilyen eset mekkora pánikot váltana ki az emberekben?
A véres, brutális és morbid történelem bizonyos momentumainak elhallgatása a mi érdekünket szolgálja? A történelmünkben való jelentős változás milyen következményeket vonna maga után? Lázadást, pánikot a jelenlegi rendszer teljes összeomlását vagy az emberek nem is foglalkoznának vele?

Hány esetben beszélgetünk tudatlanságról és hányban tudatos elhallgatásról? Következzen két példa a tudatos elhallgatásra.

Gondoljunk csak a kannibalizmusra. Ennek a szónak a jelentésével a többség tisztában van, nem fognak kérdően nézni az emberre. Azonban ezeknek a törzseknek a szokásairól már csak kevesen tudnak. A 60-as évek közepén egy írott dokumentumban Sutowana nevű bennszülött számol be, az egyik lakoma elkészítéséről.
Miután a törzs tagjai megölték az embereket fellógatták őket a lábuknál fogva, hogy minden vér a fejükbe szálljon. Páran elmentek a faluba az asszonyokért, akik a főzőgödrökbe gallyakat és leveleket helyeztek, meggyújtották a tüzet, majd ágakkal és jókora kövekkel fedték be az üregeket.
„Az emberhús élvezhetetlen, ha nincs felfüggesztve egy ideig, mivel csak így puhul meg.” Másnap mielőtt a felhevült kövekre helyezték volna a testeket, felvágták a hasukat, eltávolították a belső szerveket, a hasüreget pedig megtöltötték édes burgonyával. A törzsfőnökök az áldozatok heréit levágták és a pénisztartóba helyezték. A fejet és a végtagokat is levágták, majd a banánlevelekbe tekert májjal, vesével és szívvel együtt a törzs mellé helyezték.
A riporter megkérdezte Sutowana-t sok ember húst evett-e már, mire a válasz a következő volt:

„Négy alkalommal, de ez volt az első eset, hogy fehér ember húsából ettem. Az ő húsuk íze is ugyan olyan, mint a többi emberé, a megsütött disznóhúshoz hasonlítható, annál talán valamivel édesebb.”

Ezt emberi brutalitásnak vagy csak morbid szokásnak kellene neveznünk? 

A könyvek elég ritkán említik meg a szexualitást a történelemben. Pedig gondoljunk csak a titkos orgiákra, melyeket a szóbeszéd szerint a szabad kőművesek előszeretettel űznek, vagy az amazonokra. Azokra a harcos nőkre, akik a férfiaktól elszigetelten éltek. Azonban kevés helyen olvasni, arról a történetről, hogy az amazonok királynője, Thalestris Nagy Sándor idejében egy 14 napig tartó orgiát tartott. Melyen a hódító legjobb harcosai és 300 leány vett részt. A sötétben ettek, ittak és szeretkeztek azzal, aki éppen az útjukba keveredett. Ha ennek következménye fiúgyermek lett, szerencsés esetben visszakerült az apjához, rossz esetben pedig megölték. A lánygyermeket előszeretettel nevelték harcosnak.
Az amazonokat a többség gyönyörű, csinos, erős, határozott nőknek képzelik el, ám ez talán a filmek hibája. Ugyanis az amazonok jobb mellét levágták, hogy jobban tudjanak az íjjal bánni, illetve így a páncélt is jobban elbírták.

Ebben az esetben, ha erről egy fiatal még befolyásolható gyerek tanulna, mennyire hatna ki a jövőképére? Ugyan ilyen „züllött” életet élne vagy számára ez taszító példa lenne?

Ebben a két helyzetben tudatos elhallgatásról beszélhetünk, de akkor most következzen egy téma mely összességében inkább a tudatlanságra alapszik, de némely momentuma inkább a másik opcióra hajaz.

1963. november 22-én, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke, John F. Kennedy Dallasba utazott egy nyilvános szereplés kedvéért. Az elnök látogatási útvonala a Love Field repülőtérről a Main Street majd az Elm Street volt. Pontosan 12:30 perckor történt a merénylet, amelynek következménye az elnök halála volt.

A nyitott autóban 6-an tartózkodtak:

·         William Greer, a sofőr

·         Roy Kellerman, titkos ügynök

·         Nellie Connally, a texasi kormányzó felesége

·         John Bowden Connally, Jr., texasi kormányzó

·         Jacqueline Kennedy, az elnök felesége

·         John Fitzgerald Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok elnöke

Kennedy halála után az új elnöknek első dolga volt, hogy felállítson egy bizottságot, amely a merényletet vizsgálja.

A Warren bizottság tagjai:

·         Earl Warren, legfőbb bíróság elnöke, róla nevezték el a bizottságot és ő volt a vezetője is.

·         Richard B. Russel, demokrata párti szenátor

·         John Sherman Cooper, republikánus szenátor

·         Hale Boggs, képviselőt

·         Gerald Ford, konzervatív republikánus képviselő

·         Allen Welsh Dulles, CIA volt igazgatója, akit J. F. Kennedy menesztett

·         John J. McCloy, bankár

·         James Lee Rankin, a bizottsági vezető jogtanácsosa

A bizottság politikai összetételű volt, egy olyan személy sem volt benne, akinek valamilyen hasznát lehetett volna venni a nyomozás során. Se egy orvos, se egy pszichológus vagy nyomozó.

Mit is tartalmazott a Warren-jelentés?

J. F. Kennedyt 1963. november 22-én, 12:30 perckor lelőtték. A tettes Lee Harvey Oswald volt. A lövéseket az elnököt szállító autó menetiránya szerint jobb oldalon lévő texasi tankönyvraktár 6. emeletéről adták le 5,6 mp alatt. Melyek elsőnek a torkán, majd a fején találták el az áldozatot.

Mielőtt részletesen kitérnék ennek hiányosságaira és hibáira vizsgáljunk meg egy régebbi elnök gyilkosságot.

Booth egy elkeseredett polgár elhatározta, hogy megöli Abraham Lincolnt. Erre nagyszerű lehetőséget látott mikor az elnök a Ford színházba ment. Booth közvetlen közelről lőtte fejen áldozatát, aki nem halt meg egyből csak kómába esett.
Ez április 14-én történt, majd az elnök 15-én eltávozott az élők soraiból. Mindez 1865-ben történt, majdnem 100 évvel korábban, mint a Kennedy merénylet.
Mégis, egy ember, akinek volt indítéka még sem tudta közvetlen közelről egyből megölni áldozatát. A fegyvere nem volt olyan korszerű, mint Kennedy gyilkos fegyvere.

Vitatott kérdés, hogy hány lövés hallatszott? Hány irányból adtál le? Hány ért célba?

A Warren- jelentés csak 3 lövésről beszél, amiből kettő talált és mind ezeket a tankönyvraktárból adták le, a 6. emeletről egy 7.65 mm-es Mauser-rel. Másnap a rendőrség viszont egy másik fegyvert mutat a sajtónak. A szög, amiből elvileg a lövéseket leadták még egy mesterlövésznek is fejtörést okozott volna , nem hogy egy olyan közepes szintű lövésznek, mint Oswald, aki a tengerészgyalogosságnál pont, hogy elérte a lövészeten a minimum szintet.
Illetve Oswaldnak nem volt semmi indítéka, unalmában úgy gondolta megöli az elnököt vagy csak őrült volt?
Szerintem itt a dolgok mögött teljesen más dolog van. Oswald, csak figyelem elterelő, valaki, aki elviszi a balhét.

Két nap őrizet után, mikor átakarták szállítani egy másik helyre egy Ruby nevezetű ember, elvileg minden indíték nélkül lelőtte több szemtanú szeme láttára.  Miért? Netán gyorsan kellett elhallgattatni Oswaldot? Erre se tudtak azóta se választ adni.

Hány lövés volt?

A Warren- jelentés csak hármat említ. Az első golyó hátulról találta el az elnököt a háta felső részén majd, a nyakkendőcsomójánál távozott és eltalálta a Kennedy előtt ülő Connally-t, akinek a hátánál a jobb hónalja alatt fúródott be a löveg. Szétroncsolva az ötödik bordáját, a majd a jobb mellbimbója alatt elhagyta a testét. Ezután a golyó tovább haladva eltalálta a kormányzó jobb alkarját csukló felett, majd csukló alatt a tenyérnél távozott és belefúródott a bal combjának belső részébe.
Igen, ez így elég hihetetlen, bonyolult és kanyargós út egy golyónak, ez a magic bullet theory.

Azon nem tudtak kiegyezni, hogy a második vagy harmadik golyó volt-e az, amelyik az elnökkel végzett, de azt megállapították, hogy a találat az elnök fejének hátsó részén hatolt be, majd ovális lyukat robbantott a koponya hátsó és jobb oldali területén.

A másik elmélet, hogy 6 lövés volt. Ebből az első célt tévesztett és az azt követő lövés is. A harmadik lövés szemből érkezett és torkon találta az elnököt a nyakkendőcsomó tájékán, majd a lövedék a testben lefelé haladva megállt. A negyedik lövés szinte egyszerre történt a harmadikkal. Ez hátulról találta el Kennedyt. Ez a gerincoszlopától jobbra fúródott be és meredeken lefelé haladt a testben majd áthatolt rajta, a mellkas jobb oldalán távozott és eltalálta Connally bal combját.
Az ötödik lövés szétrobbantotta Kennedy koponyájának jobb oldalát. Az utolsó lövés az elnököt eltévesztette viszont a kormányzónak életveszélyes sebesülést okozott. A golyó átfúródott a mellkasán, összezúzta a jobb oldali ötödik bordáját, majd a mellkason át távozott szétroncsolva a Connally bal csuklóját.

Ez egy kicsit reálisabb helyzetrajz, mint az előző 3 lövéses mágikus golyó elmélet.

De az bizonyos, hogy utána vér, agy- és koponya maradványok borították be az autó belsejét, a szélvédőt, a csomagtartót, a motorháztetőt, az elnöki limuzint követő autót, és annak a sofőrjének bal karját, valamint a limuzint kísérő két motoros rendőrt. 

A merényletben még egy civil sérült, akit vagy egy töltényhüvely találta el vagy egy a járdáról vissza pattanó repeszdarab.

Hány irányból érkeztek a lövések?

A tanuk 52% szerint a raktár felöl jött az összes lövés. 32% mondta azt, hogy a füves dombról vagy a felüljáró felöl.

Harold Norman és James Jarman a tankönyvtárban dolgoztak és az ötödik emeletről nézték a konvojt, mikor a fejük fölül hallották a három lövést. És még azt is megtudták mondani, hogy ez egy tolózáras puska. A bűvös 5. emelet… Seymour Weitzman segédrendőr ezen az emeleten talált két doboz mögé elrejtve egy fegyvert, ami nem volt már, mint a Mauser. 24 órán keresztül ezt tartották a gyilkos fegyvernek, de a sajtótájékoztatón egy olasz fegyvert a 6,5 mm-es Mannlicher- Carcano-t mutatták.

Érdekesség még, hogy akkor a városban tartózkodott egy Igor Vaganov nevű mesterlövész is, aki előző munkahelyén kérte áthelyezését Dallasba mikor megtudta, hogy az Elnöknek ott nyilvános szereplése lesz. A főnöke kérését megtagadta ezért ő felmondott és a városba költözött.

1980-ben egy ügyvéd, Allard Lowenstein teljesen új megvilágításba akarta helyezni a Kennedy gyilkosságot, de meglepő módón, mielőtt megtehette volna ezt, egy elégedetlen ügyfele megölte az irodájában.

Röviden összefoglalva… Mai napig nem tisztázott, hogy honnan lőttek és hányszor, hányan voltak és miért tették ezt. A legkézenfekvőbb bizonyítékokat figyelmen kívül hagyták.
Lehetséges, hogy az egész egy jól meg szervezett összeesküvés volt az elnök ellen? És Oswald csak egy báb volt a nagy sakk játszmában?
A következő elnök miért ezeket az embereket választotta a bizottságba?
Ezeknek az embereknek körülbelül annyi közük van a nyomozáshoz, mint egy tanárnak az építészethez.
Valamit leírnak és megtanítanak velünk, és mi mindent elhiszünk, mert nincs lehetőségünk normálisan a dolgok után járni. Bizonyos információkat kis betűvel írnak, mert jelentéktelen és általában ezekből lesznek, a sorsfordító események. Akár a pillangó hatás… egy apró mozzanat figyelmen kívül hagyása megváltoztatja az egész végkifejletet.